Becsületes nevem Gyöngyösi Attila. Baráti köröm egész egyszerűen csak a Tsipa becenévvel illet már általános 7. óta. Zenei pályafutásocskám 14-15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is drága jó nagyapám fejébe vette, hogy megtanít citerázni (közismert citeraművész és citerakészítő volt a környéken, emellett novellista és költő). Én akkor még nem sok érdeklődést mutattam ez iránt, így hamar abba is maradt az oktatás, de a külön nekem készített citerám még megvan, igaz hiányzik pár húrja és be sincs hangolva. Ma már nagyon szívesen vennék leckéket nagyapámtól, de a sors sajnos két éve gátat vetett ilyen jellegű törekvéseimnek.
Zsenge ifjúkorom óta foglalkoztat a zene. Talán nagyapámtól öröklődően, talán mert testvéreim minden nap zenehallgatással ütötték el szabadidejüket, vagy talán valami egészen másból kifolyólag, de ez az, ami éltet. Az első formáció, ami zenéjével felkeltette igazán az érdeklődésemet, a Scooter volt valamikor '98 környékén. Az általuk technonak titulált, ám valójában a trance (néha rave) műfajába tartozó szerzeményeik az egész világon hódítottak, zenekultúrai alapot szolgáltatva egy egész generációnak.
A 2000-es évben végleg beleszerelmesedtem az elektronikus zene trance válfajába, köszönhetően a magyar DJ/producer, Sterbinszky Hyperoxid című albumának, ami számomra azóta is etalon. 2002-ben egy ismerősöm által szerzett Computer Panorama CD-n rábukkantunk barátommal a Fruity Loops nevű programocskára, mellyel bizony zenét lehet írni.
Nem is kellett nekünk több. 2003-ban megkaptam a mostani PC-met, így semmi sem akadályozhatott abban, hogy kipróbáljam magam a zeneírásban. Felvettem a Ractive szerzői álnevet.
Eltelt 5 év. Sok-sok tapasztalás, próbálgatás, több tucat zeneszám és újítások zsúfolódtak bele ebbe az 5 évbe. A hobbit mára kiegészítette az ambíció. A törekvés affelé, hogy olyan muzsikákat írjak, amelyek minőségükben megfelelnek a nagyvilág elvárásainak. Hogy hirdessem és megismertessem a Többiekkel a trance műfaj minden szépségét, mert ez egy olyan műfaj, amit hazánkban kevesen ismernek. Nagyon kevesen.
A félreértések elkerülése végett nem vagyok fanatikus. Minden stílust szeretek, a klasszikus komolyzenétől, a legbrutálisabb metalig, mert mindegyikben van szépség és mindegyik egymásra épít valamilyen szinten. Olyan ez, mint egy sál. Lehet zöld, kék, piros, rózsaszín és lehet, hogy Neked a rózsaszín pont nem tetszik, de attól még mindegyik a nyakadat melegíti. A zene az zene, és valaki egyszer azt mondta: nincs rossz műfaj, csak olyan zenész, aki rosszul csinálja.
Node visszakanyarodva a lényeghez. 5 év után úgy határoztam ideje változtatni egy kicsit. Kell egy kis változatosság - ahogy mondani szokták és szerintem igazuk is van. Ezentúl projectjeim az Endoril álnév alatt fognak napvilágot látni. És hogy honnan jött a név? Egyszer talán elárulom. ;)
Endoril blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése